Pályafutása:

A mezőkövesdi kisiparoscsaládba született Csépányi Lajos már igen fiatalon belecsöppent a munka világába: kisgyerekként mezőgazdasági munkára fogták, azonban kitartása és munkához való alázata már akkor egyre feljebb jutatta a ranglétrán. A család 1945-ben földhöz jutott és Taksonyba költözött, majd két év után, az ipari fejlődés hatására Csepelre került és a Kovácsológyárban kezdett dolgozni. 1950-ben beállt a seregbe, azonban a tiszti iskola elvégzésére nem tudták rávenni, így mindössze négy hónap után leszerelték és visszatért a gyárba. Ambícióját és a fejlődésre való törekvést semmi sem törhette meg, ezért a kemény munka mellett esti iskolában érettségizett le.

Szorgalma és az írás iránti vonzalma a vezetőség fülébe is eljutott, így a Szabad Ifjúság hetilap gyakornokává léptették elő. Innen már egyenes út vezetett az újságírói pálya felé. Államilag akkreditált főiskolában tanulta a publicisztika fortélyait egészen 1952-ig, később az irodalomtörténeti akadémiát is elvégezte. A diplomaszerzést követően visszatért a Szabad Ifjúsághoz, ahol az ipar – gazdaság - belpolitika rovathoz osztották be.  Az 1956-os diákmegmozdulások aktív résztvevője volt, melynek következtében a forradalom leverése után igazoló bizottság elé került és közel egy évig nem kapott munkát. Országos vagy megyei lapnál nem tudott elhelyezkedni, így a Hírlapkiadó Vállalat közvetítette ki üzemi újságokhoz. Ennek köszönhetően a legkülönfélébb iparágakban szerzett ismereteket, sőt egyetemi lapok szerkesztésébe is belekóstolt. Az Építők Lapján keresztül értesült róla, hogy a cementipar vállalati újságjához szerkesztőt keresnek, majd 1972-től a lap szerkesztőjeként tevékenykedett 30 éven át.

Csépányi Lajos a Magyar Cementipari Szövetség által terjesztett lap főszerkesztőjeként olyan irányvonalakat határozott meg a hatékony és széles körű szakmai tájékoztatás terén, melyek a mai napig hatással vannak a szervezet által gondozott kiadványokra. Célja volt a tárgyszerű, tényekhez hű, ugyanakkor érdekes, az emberek összetartozását erősítő tájékoztatás az iparhoz és a dolgozókhoz kapcsolódóan. Főszerkesztői tevékenysége olyannyira meghatározó volt a lap életében, hogy utódja, a Cementvilág című újság is továbbvitte hagyományait a szakmában jártas közönség tudósításában.

Temetése 2014. december 22-én 12 órakor lesz Budapesten, a Fiumei Sírkert (Kerepesi temető) szóróparcellájában.  

(forrás)