Egy üzemi lappal kevesebb
Dunaújvárosban hosszú ideig nemigen volt olyan család, amelyikből legalább egy fő ne dolgozott volna a Dunai Vasműben. A rendszerváltást követően a Vasmű sem úszta meg a privatizációt és a névváltoztatást: Dunaferr lett a közelmúltig. Viharos évek után újabb tulajdonosváltás történt: A gyár 2023. október 20. óta a LIBERTY Steel Group tulajdona – olvasható a multinacionális cég honlapján.
A Vasműnek az ötvenes évekig visszanyúlóan, mindig volt üzemi lapja. Az elődlap Üst, majd a Dunaferr Magazin – mint most kiderült -, tavaly decemberig megjelent, azaz tavaly decemberig jelent meg. A magazin szerkesztőjétől, Szilágyi Iréntől a következő üzenetet kaptam:
Kedves Béla,
rápillantottam az üzemi lapos weboldaladra. Sajnos, miután egy év eltelt már, és a vállalat tulajdonosa, és a neve is megváltozott, nem gondolom, hogy a jövőben megjelenne bármikor is a Dunaferr Magazin. A Liberty pedig tudtommal nem indított el semmilyen vállalati lapot. Tehát, ha esetleg le szeretnéd zárni releváns adatokkal a lap történetét, az a 2022. decemberi lapszámmal ért véget... Egyébként már a régi dunaferres weboldal sem érhető el, eltűnt sok minden mással együtt...
Boldog karácsonyt és sikeres új esztendőt kívánok neked!
Irén
A honlap nagyrészt az újságíró kollégáktól kapott információk alapján készül és frissül. Fehér Istvántól szintén kaptam egy üzenetet, amely egy másik, régi üzemi lappal kapcsolatos, de szóba került a dunaújvárosi ügy is:
F. I.: Még kutatok számodra az egykori magyar kombájngyár, az Első Magyar Gazdasági Gépgyár (EMAG) üzemi lapja, a "Vasakarat" példányai után. -- Ismét gratulálok a munkádhoz. Vajon napjainkban hány ilyen, a munkásokhoz, alkalmazottakhoz szóló lap lehet sźép hazánkban?
Válaszom:
Z. B.: Napjainkban...? Éppen tegnap kaptam Dunaújvárosból egy levelet, amelyben arról tudósít a Dunaferr - leánykori nevén Dunai Vasmű - üzemi lapjának legutóbbi szerkesztője, hogy a Vasmű körüli viharban megszűnt a lap. Itt nem részletezendő, enyhén szólva is zűrös tulajdonosváltás zajlott, ami közben ezernél is több munkahely került veszélybe.
Ehhez képest talán az üzemi lap csendes kimúlása nevezhető apró problémának, de szerény véleményem szerint egy ekkora cégnél a menedzsment és a körülöttük dolgozó munkatársak vannak annyian még ilyen nehéz helyzetben is, hogy az ilyen "apró" ügyeknek is legyen gazdája. Most egy multi került birtokon belülre, aki talán majd rendezi a sorokat és újra életet lehel a lapba is, ami egyébként egy sok ezer főt foglalkoztató nagyüzem esetében a vezetőknek legalább annyira érdeke, mint a dolgozóknak.
Az év utolsó híre ilyen formán nem lett szívet melengető, de talán nem túlzott optimizmus részemről, amit Pistának írtam: reménykedjünk, hogy újra életre kelti az új tulajdonos a nagy hagyományú vállalati újságot és csak időlegesen lett „egy üzemi lappal kevesebb”.
Ebben a reményben kívánok minden olvasónknak, látogatónknak szép karácsonyt és boldog új esztendőt:
Zelei Béla, a honlap szerkesztője
Budapest, 2023. december 23.
Böngészhető a Dunai Vasmű (Dunaferr) nyomtatott története
Bekerült az Arcanum adatbázisába az "Üst"
Felkerültek a Dunai Vasmű (jelenlegi nevén Dunaferr) üzemi lapjai az Arcanum sajtó-adatbázisába.
... és most már e honlap látogatói is...
(Forrás: https://archivum.mtva.hu/photobank/item/MTI-FOTO-djcvZmpDRW9razdJcE1LRWxlQ2h5UT09)
Március 15. a magyar újságok ünnepe is:
15 kuriózum a 100 éves szegedi egyetemi sajtóról
A magyar sajtó napját március 15-én ünnepeljük. Az 1848-as forradalom nyitányaként e napon nyomtatták ki a magyar sajtó első szabad termékeit… 2021-ben a 100 éves szegedi egyetemi sajtóról és a tudományos újságírásról 15 érdekességet gyűjtöttünk össze március 15. alkalmából.
(A teljes cikk itt olvasható)
Egy szelet az üzemi lapok történetéből
Az alábbi retró-érzés egy önmagán túlmutató, szomorú wikipédia-cikk kapcsán kerített hatalmába, amely a magyar sajtó „üzemi lapjának”, a Magyar Sajtó c. lapnak rövid történetét és elsorvadását ecseteli. (Link a bejegyzés végén)
Amikor elkezdtem összerakni az üzemi lapok szerkesztőségeit vázlatosan bemutató honlapot, a fenti, talán kicsit fennköltnek ható alcímet írtam fel. Ha fennkölt, hát fennkölt hatása van, - én inkább praktikus észjárásúnak tartom magam, mint fennköltnek -, de a szándékom lényegét kifejezi, így maradt az alcím…
Elsősorban azért gondoltam, hogy érdemes ezzel foglalkozni, mert a nyolcvanas évek közepén magam is egy üzemi lap szerkesztőségében kezdtem, ha nem számítom a gyermekkoromból hozott emlékeket szerkesztőségi hangulatról, nyomdai szagokról, az ólomszedés – gyermeki szememnek – misztikus folyamatáról, amit édesapámnak köszönhetek.
Az üzemi lapok minősége rendkívül széles skálán mozgott. Voltak kisebb, faliújságszerű stencilezett, később házi nyomdában készült kiadványok, és voltak 5-10 fős szerkesztőségekben, hozzáértő szerkesztők vezetésével készülő újságok, amelyek feszegetve az üzemi lapos kereteket, újságot készítettek. Ezekben a szerkesztőségekben kezdett nagyon sok kolléga, akik később országos napi-, heti-, havi lapokban vagy az elektronikus médiumokban szereztek nevet és szakmai elismerést maguknak és - talán egy kicsit -, visszamenőlegesen igazolást az üzemi lapok létjogosultságának.
A rendszerváltással ez a világ szinte teljesen megszűnt. Hogy ez törvényszerű volt-e, vagy a rendszerváltás - nem egyedülálló - tévedése, azt nem tudom. Mindenesetre megörökítésre érdemesnek tartottam és tartom ma is. Biztosan van ebben valami retró-érzés is. Jó közösségek voltak azokban a bizonyos szerkesztőségekben. Jó volt újdondászként hónapokon keresztül, heti rendszerességgel bejárni a Népköztársaság útja 101-be, az újságíró iskolába, ahol kb 20-25 hasonszőrű kezdő kollégával hallgattuk Mester Ákos, Korompai Erik, Pócs Mara óráit és a szünetekben, és órák előtt-után beülni a presszóba, bandázni és áhítattal nézni-megbámulni országosan ismert nagyságokat a szomszédos asztaloknál.
És a sajtónapok… Az akkor még több száz főnyi tagsággal rendelkező üzemi lap szakosztály budapesti és vidéki tagsága összejött egy estére. Ha jól emlékszem, a kiadó szervezte ezeket a bulikat, évente más-más nagyvállalat kultúrtermében. Volt vacsora, (nem alkoholmentes) büfé, zene, tánc. Itt évről évre találkozhattunk más szerkesztőségekben dolgozó ismerősökkel, amire évközben nemigen volt alkalom.
Ebben a környezetben idomultunk bele az újságíró-létbe. A munkás hétköznapokat nem részletezem. Azt viszont fontosnak tartom, hogy a büfézős, sajtónapos léhaságok mellett-közben sokunk elsajátította az újságíró szakma alapjait. Akikben volt ambíció, már üzemi lapos korukban külsőztek nagy lapokba és előbb-utóbb át is igazoltak valamelyikbe, nemegyszer hívásra…
Ha valamilyen veszteséget okozott az üzemi lapok eltűnése, de legalábbis megritkulása, akkor azt, hogy most nincs hasonló gyakorló terep a pályakezdők számára, ahol szakmai irányítás mellett, élesben, de mégis kisebb téttel, kipróbálhatják és trenírozhatják magukat.
S ha már a „szakmánál” tartunk: az újságírás gyökeres megváltozásával megváltozott a MÚOSz is. Majdnem annyit zsugorodott, jelentéktelenedett, mint az üzemi lapok. Na, jó, ez rosszmájú megjegyzés volt, de azért van benne valami. A rosszmájúságomnak pedig van konkrét oka is: amióta az üzemilapok.hu honlapomat farigcsálom, több MÚOSz elnök figyelmébe ajánlottam a kezdeményezésemet, szakmai támogatást (nem pénzt!) kérve. Egyikük kivételével érdemi reakciót nem sikerült kiváltanom, ő viszont rövid ideig töltötte be a posztját, így a terveink nem tudtak megvalósulni.
Mindezt azért tartom érdemesnek leírni és közreadni, mert mai adat-kutakodásom közepette ráleltem a hazai újságíró-társadalom „üzemi lapjának” történetére a wikipédián. Többé-kevésbé ismertem az eseménysort, de így összefoglalva, azt kell látnom, hogy nem csak az üzemi lapok ügye szorul perifériára, hanem a magyar sajtó legújabb kori történetére is hasonló sors vár.
Ne legyen igazam…
(Zelei Béla)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_Sajt%C3%B3_(foly%C3%B3irat)
Egy könyv az üzemi lapokról
Megjelent az Üzemilapok első e-könyve
Egy e-book története
Néhány nap múlva lesz négy éve, amikor megtarthattuk Zelei Béla 85-ik születésnapja alkalmából megjelentetett mini könyv kollekció formájában néhány tárcájának bemutatóját.
A legnagyobb öröm számomra az volt, hogy ezeket a kis könyveket még kézbe vehette édesapám, sőt, a lajosmizsei kultúrházban tartott könyvbemutatón is ott tudott lenni, ahol sok régi kollégája, barátja is ott volt. Igazi örömünnep volt.
Annak, hogy mini könyv formájában jelentettem meg az írásait, két oka volt: az első, hogy édesapám is szerette ezeket a kis nyomdai remekműveket, továbbá az, hogy tisztában voltam vele, a tárca mint műfaj mára idejét múlt műfajjá vált, ezért ebben a formában szándékoztam érdekessé tenni a kiadványt.
A nyomdai előállítású kötet, úgynevezett Janus- könyvként tartalmazza az angol fordítást is. Ennek pedig az az oka, hogy ismervén a hazai mini könyv gyűjtők csekély számát, az angol nyelvterületek gyűjtőit is megcéloztam.
A könyv megjelenése után próbáltam tájékozódni az e-book formátummal is, de akkor nem tűnt számomra megvalósíthatónak. Így az Underground Kiadó évvégi akciója jelentett mentőövet e gondolat megvalósításához.
Az e-book formátumban ketté választottam a magyar és az angol nyelvű szöveget és külön-külön jelentettem meg. Mivel e kiadványok árazását a kiadó rám bízta, mindkét esetben olyan alacsony árat jelöltem meg, amely reményeim szerint lehetővé teszi a mini könyv iránti érdeklődőknek, hogy vásárlás előtt megismerhessék annak tartalmát. Akik pedig nem gyűjtik a mini könyveket, jelképes árért olvashatják el édesapám születésnapi ajándék-könyvét.
Végezetül álljon itt az Underground Kiadóval való kapcsolatom és az e-könyv létrehozásának mindössze négy napos története. Ennyi időre volt szükség a regisztrációtól az e-könyv megjelenésére. Ez önmagában is rekord rövid idő szerintem, különösen ha figyelembe vesszük, hogy ebbe a négy napba beleesett szilveszter és újév napja is.
Hatalmas köszönet az Undergoundnak!
2019. 12. 29-én a déli órákban olvastam a FB-n az Undergound Kiadó év végi akciójáról
2019. 12. 29-én 21 óra 11 perc: Regisztrációm az Underground Kiadó honlapján
2019. 12. 30-án 20 óra 29 perc: „Könyved ekönyv változata elkészült és szükségünk van részedről egy jóváhagyásra.” – ez a magyar nyelvű változat
2020. 01. 01. 09 óra 17 perc: Könyved ekönyv változata elkészült és szükségünk van részedről egy jóváhagyásra.” ez az angol nyelvű változat
2020. 01. 02. 07 óra 12 perc:
„Kedves Szerző!
Az e-könyved megjelent a boltunkban az alábbi linken:
https://undergroundbolt.hu/termek/a-vilag-kozepen-e-konyv/ „
Az Aranytollasok között 2018-ban:
Váncsa István
Az idei sajtónapon is Aranytollal ismerte el a szakma legjobbjait a Magyar Újságírók Országos Szövetsége.
A díjazottak: Elek Lenke, Gáti György, Kőszeghy Elemér, Murányi Gábor, Szarka Klára, Váncsa István.
Váncsa Istvánt a nagyközönség az Élet és Irodalomban évtizedek óta, hétről hétre megjelenő remek írásairól ismeri. Azt már csak kevesen tudják, hogy pályáját az üzemi lapok világában kezdte. Először, 1973-tól a Malév lapjánál, a Légiközlekedésnél, majd a Budapesti Közlekedési Hírlapnál dolgozott, ahonnan 1976-ban Jovánovics Miklós, az ÉS akkori főszerkesztője csábította el.
Gratulálunk!
(Frisítés: a 2019-es díjazottak ITT)
Hatvan éves az Üst
A honlap történetének első jubileumi megemlékezése a Dunaferr (egykor Dunai Vasmű) üzemi lapja, az Üst hatvanadik születésnapjáról. A rendszerváltás után is fennmaradt néhány tucatnyi vállalati lap többsége bizonyára ülhetne - talán ül is - időnként hasonló születésnapot, de ezek híre még nem jutott el hozzánk.
Üdítő kivétel a dunaújváros.com minapi cikke, amely visszatekint az acélváros patinás lapjának hőskorára.
Az Üst utódlapja, a Dunaferr Magazin természetesen az interneten is elérhető.
Köszönet Várkonyi Balázsnak, a cikk szerzőjének.
Egykori üzemilapos az aranytollasok között!
Hamarosan megújul a MÚOSZ honlapja. A Magyar Sajtó Napján egykori üzemi lapos kolléga is lesz az idei aranytollasok között.
Újabb levélváltás történt a MÚOSZ és az uzemilapok.com között. Komlósi Gábor, a szövetség tavaly nyáron megválasztott elnöke néhány órán belül válaszolt e-mailemre. Levelemben a közelgő sajtónap kapcsán arra hívtam fel a figyelmét – az uzemilapok.com példáján keresztül -, hogy közelmúltunk sajtótörténete sem a MÚOSZ-ban, sem más szellemi műhelyekben nincs fontosságának megfelelően kezelve, feldolgozva.
Komlósi Gábor a MÚOSZ közismerten nehéz anyagi helyzete ellenére segítséget ígért és együttműködést ajánlott.
Levelében két jó hírt is megemlített: egyrészt, a szövetség honlapja hamarosan megújul, másrészt – és ez talán még fontosabb -, a Magyar Sajtó Napja friss aranytollasai között fel fog tűnni egykori üzemi lapos kollégánk is!
Gratulálunk!
Frissítve: 2016. 03. 10.
Az idei Aranytollasok:
Bolgár György, Fejes István, Féner Tamás, Kertész Zsuzsa, Simonffy Katalin, Tóth Dénes.
Előkészületben:
az Üzemilapok.com első kötete
(Frissítve: Megjelent 2016. január 13-án)
Az Üzemilapok.com új vizekre evez. Megjelenés előtt áll első kötete.
"Zelei Béla: A világ közepén" című könyvében az 1970-es években, a dunaújvárosi Üst c. üzemi lap szerkesztőjeként írt tárcáiból közlünk egy válogatást, a szerző születésének közelgő 85-ik évfordulója alkalmából.
Az, hogy sorozattá nőhet-e ez a kezdeményezés, az a fogadtatás sikerétől, valamint anyagi lehetőségeinktől függ.
A kiadvány formátuma meglepetéssel fog szolgálni, de erről majd később.
Megérkezett az első három támogatás
A honlap domain-nevére történő gyűjtés eddigi (rész?) eredménye:
1025 forint.
Kb. ötven címre küldtem ki az akcióra felhívó kör-emailt. Egyrészt azokat a kollégákat „céloztam meg”, akikkel az uzemilapok.com eddigi működése során valamilyen formában kapcsolatba kerültem: feliratkoztak a hírlevélre; adatokkal gazdagították a honlapot; vagy csak „egyszerűen” gratuláltak ...
Folytatás: Megérkezett az első három támogatás.docx (16418)
249/38
Itt tart most az oldal készültsége. Eddig 249 üzemi lapot sikerült a listára venni, és ezek közül 38-nál található valamilyen további adat.
A lista bővülésére elsősorban a vidéki kiadók körében számítok, valamint kimaradhattak még olyan fővárosi lapok, amelyeket nem a két nagy kiadó vállalat - a Hírlapkiadó és a Lapkiadó - adott ki.
A lemaradás elsősorban a lapok előállításában közreműködő szerkesztők és újságírók neveinek összegyűjtésében van - reméljük, egyelőre!
Ennek pótlásához továbbra is számítok a régi kollégák segítségére.
2014. 07. 27.
Javaslat a tartalom bővítésére
Kaptam egy nagyon jó javaslatot egy kollégától: "jó lenne a korabeli cikkek közül betenni egyet-egyet."
Tulajdonképpen magam is éreztem ennek szükségét, különösen azon kollégák esetében, akik az Internet-korszak kezdete előtt befejezték ténykedésüket és így nem tudtam semmilyen írást a nevükhöz kapcsolni. De sajnos arra még a saját korai írásaimmal kapcsolatban sem vállalkoztam eddig, hogy könyvtárakban kikutassam, fénymásoltassam és beszkenneljem.
De ha valaki a saját korai írásait kikeresi - netán megőrizte és előhalássza -, beszkenneli és elküldi nekem, akkor semmi akadálya, hogy feltegyem.
Aki esetleg a saját írásai helyett egy visszaemlékezést szeretne írni, azt is szívesen veszem és felrakom.
Mint ahogy továbbra is várom az egyéb neveket, adatokat és újság fejléceket, szerkesztőkről szóló megemlékezéseket.
2014. 06. 29.
Köszönjük, MÚOSZ!
Legszebb reményeim teljesültek. Ismerősök és ismeretlenek küldenek új információkat a régi üzemi lapokról. Vannak, akik azon melegében adatgazdag választ küldenek a megkeresésemre, vannak, akik időt kérnek. Olyanok is vannak, akiknél ez az "idő-kérés" hosszabbra nyúlik, talán már el is felejtették a dolgot.
No, mindegy, senkit nem akarok sürgetni. Alig-alig volt, ahonnan semmilyen választ nem kaptam. A sokat próbált kollégáknak talán nem fogok meglepetést okozni, ha elárulom: az egyik ilyen hely a MÚOSZ volt. Még annyit se írtak, hogy kösz, jól vagyunk, a havi fix ebben a hónapban is rendben megérkezett a számlára. Kitől is...?
2014. május 07.
Látogatottság
Március 4., az indulás óta összesen 772-en, átlagosan, naponta 26-an néztek be az oldalra. Március 15-én volt a csúcs, kereken 50 látogatóval :-), nem tudni, miért.
Ma remélhetőleg újabb lendületet vehet az oldal. Egyrészt az egyre bővülő tartalom miatt, no, meg, mert felkerült az uzemilapok.com az ujsag.lap.hu "Új linkek - hasznos - népszerű" rovatába.
(Azóta átkerült a "Régiós újságok - megyei lapok" rovatba. Hiába, "Sajtótörténet" rovat nincs.)
2014. március 29.
Köszönet!
Gömbölyödik a story! Ahogy reméltem, a kollégák szívesen emlékeznek. Bizonyára azért, mert az ifjuságuk jut eszükbe, vagy a régi barátok...
Mindenesetre sok segítséget kaptam máris. A saját emlékeim mellett jó kiinduló pontot jelentett a már idézett Váncsa-interjú. Váncsa Istvántól, Kovács Zoltántól és Sipka Tamástól sok segítséget kaptam, bámulatosan sok név jutott eszükbe és további forrásokat is ajánlottak.
Köszönet mindenkinek, aki időt szánt az ügyre!
2014. március 24.
Kedves Kollégák!
Régi tervemet szeretném megvalósítani.
Valamikor, nagyon régen (1972-ben) egy üzemi lapnál jelent meg az első írásom. Jó pár év kihagyást követően az első újságírói állásomat is a Hírlapkiadó Vállalat egyik üzemi lapjánál nyertem el, a szigetszentmiklósi Csepel Autógyár lapjánál. Akkoriban a Hírlapkiadónak - emlékeim szerint - több, mint száz üzemi lapja volt, és majd ennyit adott ki a Lapkiadó Vállalat is. Ehhez jöttek a vidéki lapok.
Az üzemi lapok a szakma mostoha gyermekei voltak, de nagyon sok kolléga kezdte ezekben a műhelyekben az újságírás alapjainak elsajátítását, és sokan közülük tiszteletet érdemlő pályát futottak be.
A rendszerváltást követően az üzemi lapok sorra megszűntek. Ma már csak nagyon kevés működik.
Mi hát a terv? Most, érzésem szerint az utolsó pillanatban tudjuk megörökíteni ezt a sajátos képződményt. Nosztalgiázni hívom a régi kollégákat. Először azokat szeretném megszólítani, akikkel valaha együtt dolgoztam, de arra számítok, hogy a második lépcsőben bekapcsolódnak a kollégák kollégái is, és lassanként feltérképezhetjük a sajtó-közelmúltunknak ezt a sajátos szeletét.
Kérlek Benneteket, hogy osszatok meg velem, velünk mindent, ami eszetekbe jut.
Akinek van fellelhető munkája a neten, azt belinkeltem. Ha valaki inkább valami mást szeretne feltenni a munkásságából, kérem, jelezze.
2014. március 5.
